A Monarchia tengerésze — Regény, amelyben Otto Prohaska anélkül, hogy igazán törekedne rá, a Habsburg Birodalom 27. számú háborús hősévé válik

„Retro techno-kalandregény (…) kiváló katonai fikció irodalmi stílusban” – írta John Biggins művéről a tekintélyes Publishers Weekly.

John Biggins, az Essexben élô angol író 1987-ben fotókat talált a Császári és Királyi Osztrák–Magyar Haditengerészetről. Ez adta az ihletet, hogy megírja négy kötetből álló Otto Prohaska kultuszregény sorozatát.

A sorozat első darabja friss, élettől duzzadó, ezerszínű képet fest a végnapjait élő Duális Monarchiáról: a saját tehetetlenségétől gúzsba kötött államgépezetről, az ország és a hadsereg gőgös, ostoba vezetőiről, a nevetségesen jelentéktelen ügyeken is vérre menően torzsalkodó nemzetiségekről, a kisstílű mindennapi életről. Mindez az első világháború széles vászna előtt zajlik, és az író olyan ügyesen szövi a mesét, hogy soha nem tudhatjuk: hol végződik a történelem, és hol kezdődik a regény.

Otto Prohaska cseh származású tengerész a szárazföld belsejéből, Morvaországból. Történetünk idején a cs. és kir. Osztrák-Magyar Haditengerészet sorhajóhadnagya, tengeralattjáró parancsnoka, a legmagasabb katonai kitüntetés birtokosa. A dalmát partokat védi az Adrián a franciák és olaszok ellen számtalan nemzetiségből verbuválódott lelkes legénységével, lélekvesztőnek is alig nevezhető kis torpedónaszádjaival.

Szemünk előtt folynak a világháború eseményei, részt veszünk tengeralattjáró csatákban, harci sikerekben és kudarcokban, és tanúi vagyunk a tengerészek mindennapjainak.

A könyvnek számtalan magyar vonatkozása is van. Ezekkel elsősorban báró Mészáros Béla fregatthadnagy, Prohaska parancsnok másodtisztje személyén keresztül ismerkedhetünk meg.

„A Monarchia Tengerésze” című eme kiadvány az író meggyőző történelem- és helyismerete, csupasz realizmusa, helyenként maróan gúnyos, vagy kedvesen elnéző Rejtő Jenő-s humora révén élvezetes olvasmányt nyújt...