A mi hadseregünk — Az Osztrák-Magyar Monarchia népei fegyverben és zászlók alatt

Franklin Társulat Budapest - 1889.
„Az osztrák-magyar véderő növekedik, gyarapodik, évről-évre meg-megújul, és a lángoló hazaszeretet, a hű ragaszkodás legnemesebb őrerővé, vagy egy szóval: a szó legnemesebb értelmében azzá lesz, amivé hivatásszerűen lennie kell: »Kifelé paizs és kard, az országon belül a trón és a törvényes rend támasza«.”

Részlet a VIRIBUS UNITIS fejezetből:

A következő lapok írásban és képekben az osztrák-magyar véderő alkatát, szervezetét, berendezését, kiképezését, életfolyamát és harcztevékenységét ismertetik. E lapok szavaikkal a nagy közönséghez, a lakosság legtágabb köreihez, különösen a védköteles korhoz közeledő ifjúsághoz fordulnak, mert ebben nyugodnak azon erkölcsi és anyagi erők, melyek a Monarchia egyetemes véderejében hatalommá alakulnak.

A mi mai hadseregünk egy fény- és dicsőségben gazdag, sok százados múltnak büszke örököse. Ott, hol északon a zordon Belt tengerárjait a sirály kerülgeti, le egészen délig, hol Sicilia halmain árnyas olajkertek illatoznak; és ott, hol a Szajna partjait zöldülve övezik a dús vetések, messze odáig, hol az orosz sivatagot a szemfárasztó hómezők borítják: hadseregünk zászlói mindenütt győzedelmesen és diadalmasan lobogtanak! - És ha néha a hadi szerencse szeszélyes istennője fegyvereinktől elfordult és a balsors sötét szárnyai suhogtak a földre hajlott zászlók fölött: mindig akadtak erős karok, melyek tépett zászlóinkat föl-fölemelték, és újra a dicsőség fényével övezték.

E Monarchia évlapjaiban a történet múzsája nehéz küzdelmekről és súlyos megpróbáltatásokról tesz tanúságot...

„A Mi Hadseregünk” című eme kiadványt az 1889-ben először kiadott kötetből az osztrák magyar véderővel kapcsolatos ismereteket, eszmeiséget és szellemiséget, szervezetét, berendezését, kiképző tevékenységét, életfolyamát és harcait megismerni akaró, történelmet kedvelő olvasóinknak ajánljuk, a kötetből vett alábbi gondolatok jegyében:

„Hogy miképp végzik a hadseregnek egyes részei, amelyek a Monarchia véderejét alkotják, eme terhes és nehéz munkát - miképpen készítik elő békében a hadi sikert, - és miképpen teljesítik egyidejűleg az említett nevelő és erkölcsnemesítő hatásukkal a rájuk háruló culturális feladatokat, miképpen alkalmazzák az emberek legnemesebb erőit a legnemesebb javak oltalmára: mindezt hadd mondják el írásban és képekben a következő lapok.

A nemes eszmék iránt fogékony keblek meg fogják érteni...

Bizalmam az Ősi Erényben!”