A magyarság emlékjelei a Bánságban

A könyv felsorolja mindazok neveit, akik egy-egy településen ebben a munkában segítőkezet nyújtottak.

Szász Enikő megköszönte a munkájukat, valamint azokét is, akik ebben a rendkívül igényes, 708 oldalas monumentális munkában közreműködtek.

A román szövegváltozat dr. Sütő Udvari Magda, az angol fordítás pedig Vallasek Márta (Kolozsvár) munkája.

A grafikai szerkesztést, tördelést, a borítótervet Kálmán Enikő képzőművész készítette, a korrektúrát Lázár Ildikó (magyar), Luzán Katalin (román) és Joó Ildikó (angol) végezték.

A szerző több évtizedes elmélyült helytörténeti kutatása volt a kiindulási pont, amelynek alapján bejárták a trianoni diktátummal három részre szakított történelmi Bánságot. Magyarországon kilenc, Szerbiában harmincöt, Romániában hatvannyolc településen kutatták fel a magyar vonatkozású emléktáblákat, köztéri szobrokat, emlékműveket, templomokat, épületeket, neves emberek sírhelyeit stb., írásban és fényképfelvételen örökítve meg azok jelenlegi állapotát, a történelem viharaiban elpusztultakról/elpusztítottakról pedig megpróbáltak valamilyen közölhető dokumentációt beszerezni.

„A Magyarság Emlékei a Bánságban” című eme kiadvány a hatalmas adatmennyisége ellenére sem „száraz” olvasmány, hanem érdeklődést keltő és fenntartó, illetve gondolatokat ébresztő, rólunk szóló mű. Értékmentő, értékőrző könyv ez a tudományos igényességgel megírt, háromnyelvű alkotás, amely szétviszi az információt más etnikumok irányába is.

Olyan könyv, amelynek ott kellene lennie minden bánsági (és talán nem csak) intézményben és valamennyi tájegységhez kötődő, múltja és jelene iránt komolyan érdeklődő magánszemély könyvespolcán is.

A Bánság külön földrajzi egység volt a maga természeti kincseivel, gazdasági prosperitásával és etnikai sokszínűségével. A történelme is különálló, kulturális összetartozása pedig nyilvánvaló. Szétdaraboltságában is valamiképpen összetartozik, bár a különböző országokban élő bánságiak keveset tudnak napjainkban egymásról.

„A könyv elsődleges célja az volt, hogy tájékoztassunk” – mondta a szerző. Sajnos, jelentős terjedelme ellenére sem tartalmaz még minden fellelhető emléket, amelyek pedig folyamatosan pusztulnak. Valamelyest megnyugtató, hogy ebben a könyvben felmutathatjuk és átadhatjuk értékeink jelentős részét, jelenlétünk tárgyi dokumentumait az utódainknak.

A helytörténészi elhivatottsággal, tudós tárgyilagossággal, hittel és lélekkel megírt alkotás elindult a siker útján...