A magyar jobboldali hagyomány, 1900-1948

A politikai ideológiákat, pártokat és pártviszonyokat leíró, értelmező és kategorizáló fogalmaink közül a két legáltalánosabb és leggyakrabban használt:

• a jobboldal
• és a baloldal.

Ennek a két fogalomnak politikai tartalommal való felruházása a Nagy Francia Forradalom időszakáig nyúlik vissza. Jobboldaliaknak akkor azokat nevezték, akik a király jogait, illetve általában a régi rendet védték, és a nemzetgyűlés elnökétől jobbra foglaltak helyet. A jobboldaliság fogalma azóta többször átértelmeződött, és az idők folyamán igen sokrétűvé vált.

A kötet ennek a gazdag hagyománynak az egyetlen szeletét veszi górcső alá: az 1900 és 1948 közötti magyar jobboldaliságot, amely még ebben a viszonylag rövid időszakban sem volt egységes:

• A XIX. századi liberális örökséghez kötődő konzervativizmus éppúgy beletartozott, mint
• a vele részben vagy egészben szembeforduló szélsőjobboldaliság.

Emellett léteztek olyan áramlatok, amelyek többféle jobboldaliságot is magukba fogadtak, sőt nemcsak a jobb-, hanem a baloldalhoz is kötődtek (pl. a népi mozgalom, korlátozottabb mértékben a legitimizmus és időnként a Turul).

A magyar jobboldaliság eszme-, művelődés- és intézménytörténeti, valamint kül- és belpolitikai aspektusait bemutató 17 tanulmányt ROMSICS IGNÁC áttekintése vezeti be a jobboldaliság XIX - XX. századi alaptípusairól.

„A MAGYAR JOBBOLDALI HAGYOMÁNY, 1900 - 1948” című ezen kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik a jobboldaliságról, annak különbözőségeiről, alaptípusairól, eszme, művelődés és politikai aspektusairól ebből a könyvből szeretnék megismerni a 17 tanulmányban foglaltakat.