A Kelet a Nyugat fényében ANTIKVÁR — Lucifer gyermekei és Krisztus testvérei

Az ember - öntudatra ébredése óta - keresi a válaszokat a lét és az élet nagy kérdéseire.

Rudolf Steiner 1909-ben tartott kilenc előadása a modern nyugati szellemtudomány megállapításaival igyekszik megvilágítani az ókori keleti bölcsességet. Erre utal a könyv címe is.

Az előadás-sorozatot egy színházi bemutató előzte meg, ahol Edouard Schuré „Lucifer Gyermekei” című drámáját adták elő. Bár az előadások nem kapcsolódnak szorosan a színdarabhoz, amely inkább az alaphangulatot adta meg, az alcím mégis innen származik, kiegészítve a Krisztus testvérei megjelöléssel. Rudolf Steiner az első előadásban beszél erről.

Az alcímben foglalt két kifejezésnek az értelme az előadások során pontosan megvilágosodik. Megtudjuk, hogy Krisztus megjelenéséig Lucifer volt a fényt hozó szellem, s az általa hordozott bölcsesség a leszármazás úján került az emberiségbe, apáról-fiúra öröklődött át. Krisztus viszont a testvériséget hozta el az emberiségnek, az időbeliség mellé az egymásmellettiséget, az egyenlőséget, amit a 12 tanítvány jelenléte fejez ki.

Az előadások nyomtatásban 1910-ben jelentek meg először, de azokat Rudolf Steiner folytatásokban 1921-ben is közzétette a Die Drei című folyóiratban. Ez alkalommal a teljes szöveget átnézte, és néhol jegyzetekkel egészítette ki. Ezeket nem a szokásos módon - csillaggal megjelölve a lap alján - közöljük, hanem a vonatkozó szövegrész után zárójelbe téve. Ezek tehát Rudolf Steiner megjegyzései.

A könyv végén található jegyzeteknél figyelembe vettük az 1977-es kiadás jegyzeteit, amelyeket Edwin Froböse és Caroline Wispler állított össze, de a német olvasóknak szánt irodalmi hivathozásokat kihagyva azokat nem tejes terjedelmükben közöljük...

„Ebben az előadás-sorozatban az lesz a feladatunk, hogy felemelkedjünk a magasabb világok dolgaihoz, az érzékfeletti birodalmak lényeihez, hogy az ismertet, a kevésbé ismertet és a teljesen ismeretlent közel engedjük a lelkünkhöz, mégpedig úgy, ahogyan azok a magasabb világokban láthatók, és aztán feltegyük a kérdést: mit mondtak vajon ezekről a dolgokról a régi idők, az ókor emberei?”