A kék dimenzió és a halott keze

Az amerikai sci-fi egyik korai úttörője, Francis Flagg (1898-1946) negyedik kötete a sorozatban (A kristály táncosa, Armageddon és Ardathia után).

Történeteket olvashatunk tehát az emberiség jövőjéről, a civilizáció pusztulásáról, a párhuzamos világokról és a tudomány perspektíváiról...

Tartalom:

- A kék dimenzió • Vegyi intelligencia • Buh-lo gyíkemberei • A halott keze által • A rezisztens sugár • A Kiadó utószava

Szerzője folyamatosan publikált a különféle pulp-okban, ingadozva a fantasy és a sci-fi között (bár akkor még nem nevezték így ezeket és a köztük lévő határvonal sem volt éles). Tagadhatatlan, hogy neve van a sci-fi megteremtőinek pantheonjában, mégis kissé feledésbe merült. Jónéhány írásában figyelemre méltó a világkép - sokszor csak a befejezés, a végkicsengés határtalan pesszimizmusa, amely markáns ellentétben áll a tudományos haladás sikereitől gyakran megrészegült korai sci-fik inkább optimizmust sugalló főáramával.

Jellemző volt rá a happy end-től való ódzkodás, sőt gyakran a tragikus befejezés. Sokszor eljátszott a gondolattal, milyen utat fog bejárni az emberiség a gyorsuló technikai fejlődés mellett, illetve, hogy ez a fejlődés milyen veszélyeket rejt magában. Életműve viszonylag csekély, korai haláláig kéttucatnyi novella, meg néhány vers...

Részlet a „Vegyi intelligencia” című novellából:

Walter Parson meghalt. A vizsgálat során az esküdtszék megállapította, hogy az elhunytat az a gép zúzta véletlenül halálra, amellyel éppen kísérletezett. Ez számos olyan különös tényt hagy figyelmen kívül, amiket a testület tagjai képtelenek voltak megérteni, és amelyek előtt a tárgyilagos elméjük elborzadva hátrált meg. Lehetséges, hogy ez volt az egyetlen józan ítélet, amelyet meg lehetett hozni. Mindazonáltal, ha van olyan ember ezen a földön, akit biztosan meggyilkoltak, akkor az Walter Parsons. Engedjék meg, hogy papírra vessem e hihetetlen eseményeket. Nem várom el, hogy higgyenek nekem, mégis...