A hunok régi nyelvének alapjai

A XVII-XVIII. század kéziratos írásbeliségének nagyobb része olyan erősen a Rudimenta hatása alatt alakult, hogy anélkül nem is értelmezhető helyesen. A rovásírás tudományos kutatásának tehát elkerülhetetlenül az egyik alapvetése a Rudimenta szövegének a széles nyilvánosság rendelkezésére bocsátása. Ez ugyan a XIX. század végétől többször megtörtént (nagyobb összefoglaló munkák részeként) az akkor elérhető egy-két kézirat alapján, minden szövegkritikai vizsgálat nélkül, de nem szorul magyarázatra, hogy ezek a tudományos igényeket már akkor sem igazán elégítették ki, nemhogy ma.2021-ben jelent meg egy olyan kiadása az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont kutatási programjának betetőzéseként Benkő Elek - Sándor Klára - Vásáry István A székely írás emlékei című , már méretre is tekintélyes gyűjteményében (a szerzők által javallott rövidítést elfogadva a továbbiakban: CMASE), amely legalább a ma elérhető kéziratok nyers szövegét tanulmányozhatóvá teszi. Ez a kötet nagy figyelmet keltett, erőteljesen bíráló és feltétel nélkül elismerő recenziók sora jelent meg róla. A közfigyelem dacára a Rudimenta kiadásától várt eredményt nem érhette el: latin nyelvű kéziratok facsimiléit természetesen az érdeklődő olvasó nem tudja felhasználni, csak a képzett koraújkori paleográfus szakember, így a nagyközönség számára ez a kiadás nem sokat segít; éppen annyira probléma azonban, hogy ez a kiadási mód távol áll a kritikai kiadás hagyományos gyakorlatától. Csupán egyetlen, nagyjából véletlenszerűen kiválasztott variáns szövegét olvashatjuk benne átírva és fordításban is, így a filológiai értékelésre még a szakembernek is alkalmatlan. Mi elsőrangú feladatunknak tekintettük, hogy az összes variáns - az olvasó által ellenőrizhető - figyelembevételével alkossuk meg a kritikai szöveget. Még egy másik, jelentős metodikai kérdésben is gyökeresen eltér a két publikáció: a rovásírásos szövegre itt a Kárpát-medencei rovásírásos emlékek gyűjteménye címmel a Magyarságkutató Intézet égisze alatt indított sorozatban kidolgozott közlési módszert, a numerikus kódot alkalmazzuk. Ez a CMASE-től teljesen idegen, s míg annak a fő erénye a nagyon alapos képi dokumentálás, mi a feliratos emlékeknél alkalmazott standard epigráfiai leírási módot használjuk, a szoros értelembe vett kritikai kiadás nélkülözhetetlen rekvizitumaival együtt, tehát a szövegvariánsok tételes kollacionálásával, stemma kialakításával.
Ez különösen olyan sok kéziratból ismert emléknél, mint a Thelegdi Rudimentája, kardinális jelentőségű, ezért megkerülhetetlen lépés a Rudimenta filológiai értelemben vett kritikai kiadása. Ezért is döntöttem úgy hogy ezt önálló kötetben adjuk ki, nem várakoztatjuk a reménybeli tisztelt Olvasót mindaddig, amíg a többi kéziratos anyagot is lehetőségem nyílik hasonló következetességgel feldolgozni. A kötet anyaga mindazáltal nem csak egy kéziratos forrás kritikai kiadása, hanem filológiai értelmezése is, azt szeretnők, hogy a felhasználó nem csak elfogadja az általunk kialakított törzsszöveget - s ha netán tévedünk benne, a hibáinkat is -, hanem észszerűen mérlegelje is.
Amennyire lehetett, az emlék leírását igyekeztem ugynolyan módszertani elvel alapján végezni, mint a feliratos emlékekről való kötetemben tettem, de természetesen bizonyos eltéreket okoz az, hogy itt kéziratot közlök; másrészt itt lehetőségem van és szükségesnek is mutatkozik bővebb apparátust adni, mindazonáltal minél többet igyekeztem megőrizni a kialakított formából. Változatlanul használom a KMRE számára megtervezett numerikus kódot és a leideni jelkulcs szerinti átírást. Ezért ezeket a kódokat itt is megadjuk külön táblázatokban.