A Hitler projekt 1-2.

„Mindig keresem azokat a könyveket, amelyek képesek alapjaiban megrengetni a hivatalos narratívát – A Hitler projekt pontosan ilyen! Tárgyilagos gazdasági elemzéseken keresztül mutatja meg a háború, a nácizmus, a népirtás igazi felelőseit.”

Szakács Árpád újságíró, könyvkiadó

 

Kik és milyen célból építették fel Hitlert – és miért volt szükségük rá? Guido Giacomo Preparata könyve olyan kérdést tesz fel, amely alapjaiban változtatja meg a Harmadik Birodalom megszületéséről alkotott képet. A szerző lépésről lépésre bizonyítja be, hogy Hitler felemelkedése nem érthető meg pusztán a német belpolitika, a versailles-i sérelmek vagy a gazdasági válság felől. A történész a háttérben angolszász pénzügyi, diplomáciai és geopolitikai körök hosszú távú stratégiáját tárja fel: bankárokét, birodalmi tervezőkét és politikai elitekét, amelyek számára Németország felemelkedése és Oroszországgal való esetleges szövetsége veszélyt jelentett a világhatalmi hegemóniára.

Preparata a politikai gazdaságtan professzoraként azt vezeti le, hogy a nácizmus felemelkedéséhez vezető gazdasági összeomlások, pénzügyi manőverek, nemzetközi hitelek és diplomáciai akciók mind egy irányba mutatnak: azok egy nagyobb geopolitikai játszma részei voltak. Könyvében azt vizsgálja, miként válhatott Hitler egy olyan történelmi folyamat eszközévé, amely végül Németország megsemmisítéséhez, Európa átrendezéséhez és egy új, angol–amerikai központú világrend kialakulásához vezetett.

A szerző tézise szerint az angolszász politikai és pénzügyi elit bizonyos körei nem egyszerű szemlélői voltak Hitler felemelkedésének, hanem olyan feltételek kialakításában vettek részt, amelyek elsődleges célja a nácizmus megerősödése volt.

Magyar olvasóként mindezt különösen nehéz kívülállóként szemlélni, mert ennek a hatásai Magyarországon is szörnyű pusztítást végeztek. És talán még ennél is drámaibb, hogy a sorsunkat befolyásoló folyamatokról csak hazugságok maradtak az iskolai történelemkönyvekben is.

Preparata könyve alapjaiban írja át Európa múltját, ami egyben azt is jelenti, hogy Magyarország XX. századi történelmét is gyökeresen át kell gondolni, mert tarhatatlanná vált a hazug szemléletű akadémiai történetírás úgynevezett konszenzusra épülő múltfeltárása.