A hazára talált próféta

Minden korok minden prófétájának a dolga roppant egyszerű, hiszen elrendelt életet él: azt mondja, amit mondania kell, amiért küldetett. Az üzenetet – az egyetlen valóságos és üdvözítő igazságot –, amit felismert, csak hirdetni áll módjában, megváltoztatni nem. Így aztán, ha a közönyös tömegben rétori buzgólkodása ellenére sem talál hívekre – azaz hazára –, akkor a felelősség nem az övé, viszont a kudarc égető szégyene annál inkább.

Ezek a sokszor önéletrajzi ihletésű novellák autentikus bepillantást nyújtanak Szabó Dezső szellemiségének alapvetéseibe, például a gyakorta visszaköszönő determináció-érzésbe, a „mi az író dolga a világban?”- motívumába, a magány és a búcsúzás témájába.

De a temető-kultusz és a másokért élés elv is megjelenik az elbeszéléseiben. Szomorú sajátsága világának az öngyilkosság gondolatának fel-felbukkanása, míg a Szabó Dezső-i prófécia legalapvetőbb tanítása, a keresztényi szánalom tragikus hiánya is megszólal az egyik kis remekműben.

Szabó Dezső a magyar sors legmélyebb mélységeit kifejező próféta, aki egy nemzedék figyelmét fordította eme kérdések felé. Hazátlan prófétaként halt meg, de emlékműve 1990 óta a Gellért-hegyről figyel a fővárosra, mint ahogyan meg is jósolta egyik írásában: „Ott fogok állni majd őrhegyed ormán, a vén Gellért keleti peremén: örök vigyázásban, örök szerelemmel, örök pásztorként, úgy nézlek én.”

Szabó Dezső szerző (Kolozsvár, 1879. június 10. – Budapest, 1945. január 13.) magyar író, kritikus, publicista. A két világháború közötti magyar irodalom jelentős hatású képviselője.

Kisnemesi tisztviselőcsalád tizedik gyermeke volt. A kolozsvári református gimnáziumban érettségizett, majd a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait magyar–francia szakon. Kiemelkedő tehetsége révén bekerült az Eötvös József Collegiumba, ahol kapcsolatba került Kodály Zoltánnal, Horváth Jánossal és Szekfű Gyulával. Egyetemi évei alatt finnugor nyelvészettel is foglalkozott.

Első novellái a Nyugatban jelentek meg. Személyesen élte meg a Tanácsköztársaság és a proletárdiktatúra időszakát, és azokat idegennek és nemzetellenesnek tartotta. Bajcsy-Zsilinszky Endrével lapot szerkesztett „Előörs” címmel, a lapban „fajvédő” hangnemben írtak. Az antiszemitizmuson és a németellenességen túl Szabó Dezső harcos ellensége volt a katolicizmusnak is. A német megszállást és a nyilasuralom terrorját egyaránt elítélte.

Budapesten, az ostrom idején a Rákóczi téri lakása óvóhelyén hatvanöt évesen hunyt el. Éhségtől is legyöngült szervezetét könnyen ragadta magával a halál...

„A Hazára Talált Próféta” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik szeretnék megismerni ezeket a sokszor önéletrajzi ihletésű elbeszéléseket, amelyek autentikus bepillantást nyújtanak Szabó Dezső szellemiségének alapvetéseibe, köztük a gyakorta visszaköszönő determináció-érzésbe, a „mi az író dolga a világban?” motívumába, a magány és a búcsúzás témájába, de megjelenik a temető-kultusz és a másokért élés elve is az elbeszéléseiben.

„A magyar sors legmélyebb mélységeit kifejező próféta, aki egy nemzedék figyelmét fordította a legalapvetőbb sorskérdések felé...”

Ajánlott még:

Az elsodort falu (Lazi).
Az elsodort falu (Püski).
Megered az eső. /Az elsodort falu folytatása/
Nincs menekvés.
Karácsony Kolozsvárt.
Életeim I-II.