A hatodik kihalás — Szenvedélyes vádirat az emberiség nemtörődömségéről

A 2015-ös év PULITZER-DÍJAS könyvét tartja kezében az Olvasó!!

Az elmúlt félmilliárd évben öt nagy kihalási hullám söpört végig a Földön, ötször történt már meg, hogy drámai módon csökkent a fajok száma. Manapság, ha összeillesztjük a világ minden tájáról szinte naponta érkező híreket, rájöhetünk, hogy a hatodik kihalás napjait éljük!

És a felelősség ezért minket, embereket terhel!
Nem hivatkozhatunk aszteroida-becsapódásra, vulkáni tevékenységre, kontinensvándorlásra. Nem, mi magunk pusztítjuk a világot. Ugyanakkor sokan sokat tesznek, hogy megmentsék, amit csak lehet. Elszánt biológusok gyűjtik össze, gondozzák és szaporítják az arany csonkaujjú békákat Panamában, a szumátrai orrszarvút európai és amerikai állatkertekben, a hawaii varjút Kaliforniában. Ausztrália partjainál egymást váltó tudóscsoportok dolgoznak a korallok fennmaradásáért.

Tudatos lények először (és valószínűleg utoljára) tapasztalhatnak meg ilyen ritka földtörténeti eseményt. Az emberiség öröksége a hatodik kihalás lesz... „amely már el is kezdődött”.

Elizabeth Kolbert sok különböző tudományos műhelyt járt végig városokban, múzeumokban, az Andok erdeiben, az Amazonas mentén. Első kézből szerzett tapasztalatait a régebbi kihalások nyomaival vetette össze, és kiválasztott egy tucat fajt, amelyeken bemutatja a közelmúltat, a jelent és a jövőt.

Évtizedekig volt a New York Times és a New Yorker újságírója. Közben több könyve jelent meg, a 2006-os Field Notes From a Catastrophe (Helyszíni jegyzetek egy katasztrófáról) szakmai körökben nagy sikert aratott. A hatodik kihalás a 2015-ös év egyik legnagyobb könyvsikere volt az Egyesült Államokban!

„A Hatodik Kihalás” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik engedik magukat Elizabeth Kolbert által végigvezetni „azon a kanyargós úton, amelyet a tudósok is végigjártak, amíg előálltak a kihalás koncepciójával. Mostanra felismertük, hogy mi magunk is felelősek vagyunk érte. A hatodik kihalás segít felfogni a helyzet komolyságát”.
(Al Gore)