A halasi rováspálcák

Az 1802-ben készült kiskunhalasi rováspálcákról már 1928-ban íródott tanulmány. 2009-ben megszületett „Az írástudó alföldi juhászok hagyatéka” című írás is; amely a pálcák eredetisége mellett szólt.

A halasi rováspálcákat sokáig hamisítványnak, újrafaragottnak tartották. A hiteltelenítést máig arra az 1928-as tanulmányra építik, amit Madarassy László írt.

1925-ben Madarassy László néprajzkutató, aki már előzőleg tanulmányt közölt a hajdúszoboszlói számrovásokról, felfigyelt egy újságcikkre. Ebben arról esett szó, hogy Kiskunhalas város levéltára 16 darab fapálcát őriz, amelyeken rovásírás látható.

Madarassy leutazott Halasra és Nagy Szeder István építész, várostörténész segítségével megismerte a pálcák történetét, lefényképezte azokat, valamint megállapította, hogy a 16 darab, ujjnyi vastag és 20-32 cm hosszúság közötti pálcán szabályszerű, jobbról balra haladó és a pálcák végén visszaforduló rovásírás található, szóelválasztó pontozással, magánhangzó kihagyással és összerovásokkal.

E könyv szerzője szerint: „amikor hozzáfogtam a tanulmányom megírásához, közben megláttam a félrevezetések sorozatát, s meggyőződésemmé vált, hogy ezek eredetiek”.

A halasi rováspálcákkal kapcsolatban 2010. május 27-én megtartott szakmai értekezlet résztvevői az előadások és a személyes szemrevételezés alapján hiteles rovásemléknek tekintették a kiskunhalasi múzeumban található, a hitelességüket már egy évszázada vitató 16 rováspálcát, mint az írástudó alföldi juhászok hagyatékát.

1803-ban legalább hat ember rótta fapálcákra ezeket a szövegeket, amelyeket a városiak is el tudtak olvasni. A rovás tehát élő volt, használták és értették.

„A Halasi Rováspálcák” című eme kiadványt az Alföld ma ismert legjelentősebb rovásemlékéről, az eredeti rovásemlékek közé sorolható - 1802-ből származó - kiskunhalasi rováspálcákról bővebben is informálódni akaró olvasóinknak ajánljuk.