A hajótörött

A regény eseménysora 1956 júliusában egy erdélyi kisvárosban indul, s október 23-a remény-fényének felragyogásával zárul. A lét peremére sodort kisember nézőpontjából megidézett 90 napnyi elbeszélt időbe fél évszázad szörnyű történései sűrűsödnek: Kelet-Európa és a többszörösen is megpróbáltatott magyarság sorsa.

Az egyszerűségében és váratlanságában döbbenetes alaphelyzet motiválja a történet folytonosságának megszakításait, a töprengő emlékezést, a sorsértelmező próbálkozásokat, a szöveghelyek metaforikus összekapcsolását.

Az elbeszélő és a szereplő múltat faggató szavaiban a történelmi események filozofikus elmélkedésekkel, az irodalommal, a politikával, az etika alapvető kérdéseivel ötvöződnek.

A lendületes, szenvedéllyel megírt szöveg a nézőpontok és szólamok váltogatásával többféle értelem-összefüggést teremt, folytonosan megszólítva, állásfoglalásra késztetve az Olvasót is.

• A hazugságra, képmutatásra, erőszakra épülő társadalomnak az épebbik, igazabb része valóban az őrültekháza volna?
• Az élesen szembeállított szélsőségek között volt-e, van-e elfogadható középút?
• Kárpótolhatja-e az áldozatot saját erkölcsi felsőbbrendűségének tudata?
• A világ hajótöröttjeinek volt-e cselekvési vagy választási lehetőségük?
• Kinek-kinek mennyi a személyes felelőssége?...
• Akkor én hol voltam, mit tettem?
• De még inkább? Hol lettem volna, miként cselekedtem volna?

Nem szívmelengető, nem is könnyű olvasmány. De kihagyhatatlan.
(Tulit Ilona)