A gavellérok - A sipsirica

„A gavallérok” című kisregény a kortársi valóságról fest képet, pontosabban a Mikszáthot nagyjából egyforma erővel vonzó és taszító dzsentri életmódot veszi célba, leleplező leleménnyel.

Hiteles szemtanúként számol be egy Sáros megyei esküvőről, s azt a folyamatot igyekszik bemutatni, miként teszi vakká a kívülállót egy jól megrendezett színjáték illúziója, s hogy miként kerekedik felül a kiábrándító valóság. Az ábránd varázslata azonban csak addig tart, amíg a jól poentírozott kisregény vissza nem rántja olvasóját a valóság talajára.

„A sipsirica” a ​tabáni vendéglők kispolgári miliőjében kezdődik, s ez a színhely a befejezésben visszatér, keretet alkotva Druzsba tanár úr elbeszéléséhez. A Fehér Pávát Jahodovszka asszony vezeti. Vendégeinek kedvence a nevelt lánya, Sipsirica.

A családias bensőségességet egy rejtélyes előkelőség felbukkanása bolygatja meg, majd Sipsirica eltűnése dúlja föl. A kecses, takaros leánykából rendkívüli szépség lett. Nem mehetett el anélkül az emberek közt, hogy minden szem meg ne akadjon rajta. „Mintha egy szarvas menne végig a Mályva utcán” – mondták a szomszédasszonyok, akik pedig talán sohasem láttak a Mályva utcán ele­ven szarvast végigmenni.”

Mikszáth mintha tulajdon fejlődéstörténetét örökítette volna meg „A Sipsiricában”: a dzsentri-Magyarország liberalizmusába vetett illúzióinak szertefoszlását, a keserű kiábrándulásig.

Mikszáth Kálmán szerző (Szklabonya, 1847. január 16. – Budapest, Józsefváros, 1910. május 28. magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság rendes tagja, a Budapesti Egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktora.