A fekete kígyó könyve — A bölcsesség megidézése

Az élet fájában, a folyó vizeinél, a bölcsesség kertjében található az ösvények kígyója, a mennyei Éden kígyója. Ám a csábítás kígyója, a jó és a gonosz tudásának fájáé, antitézise és ellenfele a másiknak, az Apokalipszis levettetett vörös spirális sárkányának, a földi Éden kígyójának.

Ezért tehát a bronzból való, zölden és aranyszínben, a növényzet és a növekedés színeiben ragyogó mennyei kígyót tiszteljétek: űzzétek el a gonoszt s keressétek a jót. Mert amiként felemelte a kígyót Mózes a vadonban, úgy kell felemeltetnie Ádám fiának is a küzdelem és a megmérettetés egyensúlya által az örök élet ösvényén.

És mikoron mesterünkhöz hasonlatosan, szenvedéssel és kínok közepette megfeszíttettek ama fán, emeljétek fel orcátokat a szentséges fénye felé, megidézendő az isteni fényességet nem magatokért, de azokért, akik még nem jutottak el az ösvényekhez, legyenek bár azok akár a kínzóitok is.

A szellemi és az anyagi között egyensúlyoz a megbékítők fajtája; emlékezz a bronzkígyó szimbólumára. Jól jegyezzétek meg a két kígyó közti különbséget, mert a számok bronzkígyója előtt nem állhatott meg a tűz kígyója...

„A Fekete Kígyó Könyve” című eme kiadványt az Arany Hajnal Ízisz-Urantia templomának beavatottjai részére 1900 körül kiadott esszé egy változata iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.