A Csontváry-jelenség — Az elmúlt 110 év Csontváry- történetei nagy vonalakban

Csontváry Kosztka Tivadar kutatástörténete legalább olyan sok titkot rejt, mint Csontváry festészete. A kutatások szerteágazók, néha önálló életet élnek, nélkülözve magukat a festményeket is, átlépve a filozófia és a művészettörténet határát. Burjánzik, nő, szóvirágos fordulatokkal indaként tekeredik egy-egy megállapítás, s növi túl önmagát és a festményeket. Bonyolult értelmezési rendszerek, stílusskatulyák egymásra építése egy „másik” Csontváryt rajzol elénk, aki néha őrült, néha zseni, néha posztimpresszionista vagy csak romantikus művész.

Lehet Csontváryt szeretni, lehet művészetét semmibe venni, egyvalami azonban nagyon fontos: objektív kutatások alapján kellene szemlélni művészetét. A művészettörténeti munkamódszerek néha nem elegek ahhoz, hogy megértsük a festészetet. Így járnak Csontváry képei is: a stílustörténet, az ikonológia, a szellemtörténet, a művészetszociológia, a strukturalizmus, a művészetpszichológia és a recepcióesztétika egyenként nem elég Csontváry megértéséhez, mivel „csak” az ember sikkad el a fogalmak és az elemzések között. Csontváry élt, utazott, társaságba járt; művészete egyfajta korlenyomat is, a XIX–XX. század fordulójának világa, s ebben az ő saját elfoglalt helyzete. A festészet mindig egyfajta válaszreakció a korra, így magát a kort, az Osztrák–Magyar Monarchia igen termékeny és disszonáns korát is át kell tekinteni. Az új művészeti és filozófiai irányzatok, a technikai újítások és vívmányok megjelennek Csontváry alkotásain. Rudolf Steiner, Isadora Duncan, az Uránia Tudományos Színház, az életreform-mozgalmak vagy a Vasárnapi Kör is része kell legyen Csontváry autonóm írott és festett életműve megfejtésének.

Csontváry itt élt Európában, a fővárostól távoli poros falucskától Budapesten át Baalbekig. Életműve nem egységes, de mitől is lenne az, hiszen egyfajta szűrőként értelmezte az őt körülvevő világot, így megértéséhez nélkülözhetetlen a századforduló világának megértése.