A belső utak könyve

Popper Péter szerző (Budapest, 1933. november 19. – Budapest, 2010. április 16.) pszichológus, klinikai gyermek-szakpszichológus, pszichoterapeuta, egyetemi tanár.

Évtizedekig, hazánk egyik legnépszerűbb pszichológusa volt, könyveivel, előadásaival, tanácsaival az újságokban, a rádióadásokban, a televízióban segített az embereknek a mindennapok lelki gondjainak megoldásában, eligazodni a gyermeknevelésben.

Kutatási területei: a pszichoterápia, a társadalmi beilleszkedési zavarok és a valláspszichológia voltak.

A szerző indiai útjai során tanulmányozta az ősi gyógymódokat, a jógát, a sok évezredes életbölcseletet. Azt tapasztalta, hogy a hinduizmusban nem tételekbe foglalt szöveg-múmiákról, ködös misztikus sejtésekről, erőlködve megvalósított gyakorlatokról, hanem élő szellemi áramlatról van szó, aminek nincs merev szabályrendszere.

Álláspontja szerint a modern európai kultúrába nem lehet mechanikusan átemelni a Távol-Kelet ősrégi tanításait és gyakorlati útmutatásait, amelyek teljesen más történelmi és társadalmi viszonyok között keletkeztek. Mindenkinek saját magának kell megtalálnia a számára megfelelő szellemi utat, kialakítani az önnevelés és fejlesztés egyénre szabott módszereit.

Ehhez kíván segítséget adni ez a könyv, amely a nyolcvanas évek óta számos kiadást ért meg, itthon és Németországban egyaránt.

POPPER PÉTER szerző (Budapest, 1933. november 19. – Budapest, 2010. április 16.) pszichológus, klinikai gyermek-szakpszichológus, pszichoterapeuta, egyetemi tanár.

Évtizedekig, hazánk egyik legnépszerűbb pszichológusa volt, könyveivel, előadásaival, tanácsaival az újságokban, a rádióadásokban, a televízióban segített az embereknek a mindennapok lelki gondjainak megoldásában, eligazodni a gyermeknevelésben.

Kutatási területei: a pszichoterápia, a társadalmi beilleszkedési zavarok és a valláspszichológia voltak.

„A Belső Utak Könyve” című eme kiadványt a kötetből vett alábbi idézet szem előtt tartásával ajánljuk:

„A belső utak könyve nem használható kóros pszichés folyamatok gyógyítására. Nem helyettesíthet semmiféle pszichoterápiát, kezelést, gyógyszerezést, ha arra valaki valóban rászorul. De segítséget nyújthat az önmagán változtatni akaró embernek ahhoz, hogy jobban tűrje az élet mindennapos terheit; hogy jobban megértse önmagát, és ezen keresztül másokat is.”