I. András király korabeli imák

A könyv első része a magyar történelem kevéssé ismert eseményeit, a Lech mezei csatát, Bulcsu és Lél gyalázatos kivégzésének körülményeit, Géza és I. István korában bekövetkezett erőszakos és kegyetlen keresztény térítést, Péter uralmát, Aba Sámuel megcsalatását tárgyalja. Részletezi az Imák valódiságával foglalkozó, mindmáig tartó irodalmi és nyelvészeti vitát. Felsorolja az egyes tudósok véleményét, függetlenül attól, hogy az eredetiség vagy a hamisítvány mellett törtek lándzsát. A második rész közli az imák mai köznyelvre való átírását. Szóról szóra, mondatról-mondatra elemzi a szöveget, s utal a leírtak történelmi hátterére. Az elveszett Halotti Beszéd és Könyörgés eredeti szövegének XIII. századi másolatánál 150 évvel régebbi imákat a régi magyar nyelvemlékek közt nem említik. A magyar iskolákban nem tanítják, a magyarok nem ismerik, holott bizonyítottan a megmaradt legrégibb latin betűkkel írt magyar nyelvű szövegemlékünk. A kiadvány az első magyar nyelvemlék iránt érdeklődőknek ajánlott.

1842-ben Literáti Nemes Sámuel régiségkereskedő Klagenfurtban vásárolt egy XIII. századi latin nyelvű Breviáriumot. A borító belő oldalára ragasztott fóliánson egy 147 szavas, latin betűs magyar nyelvű szöveg, egy hosszabb imádság és egy rövidebb fohász volt.

Az 1848-49-es szabadságharc leveréséig e bőrhártyát a Magyar Nemzeti Múzeumban féltve őrzött nyelvemlékként őrizték.

Toldy (Schedel) Ferenc az 1852-ben megjelent „A magyar nemzeti irodalomtörténet”-ében még valódinak tartotta. Később egyre inkább kételkedett, végül 1872-ben kijelentette: ügyes hamisítvány.

Tette ezt anélkül, hogy alaposan megvizsgálta vagy megvizsgáltatta volna. Húsz év kellett neki arra, hogy elhitesse a magyarokkal, a jól olvasható 1046-ban íródott első magyar nyelvemlék hamisítvány.

Hiába tiltakozott Jerney János akadémikus, Szombathy Ignác tanár-irodalomtörténész, vizsgáltassa meg a bőrhártyát, az írást, a tintát. Nem tette, nem engedte. (Hivatalosan azóta sem vizsgálták meg!) Korunkban Tompa/Techert József, az MTA elismert nyelvésze az eredeti fóliáns megszemlélése, vizsgálata nélkül, a korábbi megalapozatlan elmarasztaló vélemények alapján hamisítványnak tartotta.

Az I. András király utasítására írt szöveg Vatára, a második magyar szabadságharc vezérére mondott, imába foglalt egyházi átok, amit a templomokban, udvarházakban a hívek az előimádkozó pap után imádkoztak.

Vata a hazánkat Német (Orseolo) Péter királykodása alatt elözönlő német és olasz papok, kalandor lovagok erőszakos, véres térítése, politikai befolyása elleni ellenállás, a Koppány utáni magyar nemzeti felkelés, szabadságharc vezetője volt.

A szkíta szokásjogot, a Vérszerződés rendjét akarta visszaállítani, amikor még minden magyar egyforma és szabad volt, a magyar nemzetségeken kívül nem volt más hatalom és birokos, nem voltak püspökök, ispánok; csak a magyar lehetett az úr és a parancsoló, az idegenek pedig szolgasorban juthattak magyar földre.

A Vazulfiakat, Leventét, Andrást és Bélát Orseolo Péter kegyetlen és véres uralkodása ellen fellépő Vata és az elkeseredett magyarok hívták Kievből haza, remélve, hogy valamelyikük a gyűlölt idegenek elleni harc élére áll.

1046-ban Levente hirtelen, ereje teljében meghalt. András tudhatta, hogy a testvérbátyja erőszakos halált halt. Életét féltvén megijedt, s megszegte a magyar véreinek tett ígéretet, hogy az idegen bitorlók ellen vezeti a népét. Az 1047-es királlyá koronázása után megparancsolta egész nemzetének, hogy hagyja el „a szentségtelen és szkítiai szertartásokat”, tartsa tiszteletben a főpapokat, a papi gyülekezeteket, s kezet ne emeljen rájuk; s az ellenszegülők a fejük és jószáguk vesztésével bűnhődjenek.

A könyv első része a fóliáns könyvészeti bemutatásán túl, a magyar történelem kevéssé ismert eseményeit, a Lech mezei csatát, Bulcsu és Lél gyalázatos kivégzésének körülményeit, Géza és I. István korában bekövetkezett erőszakos és kegyetlen keresztény térítést, Péter uralmát, nemzeti királyunk, Aba Sámuel megcsalatását tárgyalja.

Ezen kívül a szerző részletezi az Imák valódiságával foglalkozó, mindmáig tartó irodalmi és nyelvészeti vitát.

Felsorolja az egyes tudósok véleményét, függetlenül attól, hogy az eredetiség vagy a hamisítvány mellett törtek lándzsát.

A második részben a szerző közli az imák mai köznyelvre való átírását. Szóról szóra, mondatról-mondatra elemzi a szöveget, s utal a leírtak történelmi hátterére.

Az elveszett Halotti Beszéd és Könyörgés eredeti szövegének XIII. századi másolatánál 150 évvel régebbi imákat a régi magyar nyelvemlékek közt nem említik. A magyar iskolákban nem tanítják, a magyarok nem ismerik, holott bizonyítottan a megmaradt legrégibb latin betűkkel írt magyar nyelvű szövegemlékünk.
(Marton Veronika ajánlása a Magyar Menedék Könyvesház olvasói részére)

*
Az „I. András Király Korabeli Imák” című eme kiadványt az első magyar nyelvemlék iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.
*
További ajánlott Marton Veronika kiadványok:

A pártusok, a sivatag lovagjai - a magyarság nemzetalkotói.
A somogyi rovásírásos kövek.
A sumir kultúra története.
Az ékírás története.
A napkeleti pecsétnyomók és pecséthengerek.
A Káldeai teremtés-mítosz.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.