Don-kanyar - Don Bend 1942-1943
A Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg képes krónikája
Könyv
Zrínyi kiadó, 2013
Zrínyi kiadó, 2013
256 oldal, Kemény kötésű fűzött FR4 méret
ISBN 9789633275757
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 5 000 Ft
Megtakarítás: 15%
Online ár: 4 250 Ft
Leírás
A magyar királyi 2. honvéd hadsereg 1942-1943. évi szovjetunióbeli hadműveleteiről - a fennmaradt korabeli személyes leírásokon és hadiokmányokon kívül - a legérzékletesebben az amatőr és a haditudósítói fényképfelvételek tanúskodnak.
Ebben a magyar és angol nyelvű albumban csokorba gyűjtve ezek láthatók, és mint képi dokumentumok igyekeznek bemutatni az évtizedekkel ezelőtt történteket.
A Jány Gusztáv vezérezredes parancsnoksága alatt álló 207 ezer fős hadsereg első csapatai 1942. április 12-én indultak el a szombathelyi pályaudvarról.
A haderő tragikus sorsát akkor még nem lehetett előre látni. A szovjet hadsereg 1941-1942 telén ellentámadást indított és 200 kilométerrel szorította vissza a német hadsereget, ami arra késztette a német hadvezetést, hogy fokozottabban vegye igénybe a szövetségesei katonai erejét.
1942 januárjában előbb Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter, majd Wilhelm Keitel vezértábornagy, a Wehrmacht főparancsnokság főnöke járt Budapesten. A január 22-i megállapodás szerint egy hadsereg kötelékében kilenc könnyűhadosztálynak, egy páncélos dandárnak és egy repülő köteléknek kellett részt vennie az 1942. évi hadjáratban.
A 207 ezer fős hadsereg megkapta a rendelkezésre álló készleteknek csaknem a felét: a fegyverzetet és a felszerelést a kilenc hadtesttől egyenlő arányban vonták el. A magyar 2. hadsereg azt a feladatot kapta, hogy a német 4. páncélos és a 6. hadsereg között Kurszk térségéből kiindulva Tyim előtt törjön át Sztarij Oszkol irányába és jusson ki a Donhoz.
Az elsőként a hadműveleti területre érkező III. hadtest a Weichs-seregcsoport kötelékében, június 28-tól áttörte a szovjet Brjanszki és Délnyugati Hadseregcsoport arcvonalát, s 150-170 km mélyen előretörve, július 7-10. között elérte a Dont. A magyar seregtestek nagyobb része 1942. júliusában és augusztusában jutott ki a Donhoz.
A Donhoz kiérkező magyar seregtesteket védelemre rendelték. A hadseregcsoport parancsnoksága a német elvek szerint a magyar 2. hadsereg védősávját 200 kilométer szélességben határozta meg, ám nem vette figyelembe, hogy a magyar könnyűhadosztályok - a német gyaloghadosztályoktól eltérően - csupán két, és nem három gyalogezreddel rendelkeztek. A védelem mélységben történő kiépítésére és megfelelő tartalékok képzésére így nem volt lehetőség.
A védelem rendszerének kialakítását hátráltatták a július 18. és szeptember 16. közötti hídfőcsaták. Az ezekben elszenvedett veszteség 26-27 ezer főre tehető, az 1. páncéloshadosztály harckocsijainak a fele elveszett. A személyi állomány pótlására és részleges váltására november folyamán 35-36 ezer ember került ki a Donhoz.
A sztálingrádi csatában az ellentámadásba lendült szovjet hadsereg december 17-én elérte az olasz 8. hadsereg sávját, amelyhez északnyugatról a magyar 2. hadsereg csatlakozott. A B Hadseregcsoport parancsnoksága felismerte, hogy a következő támadás a magyar 2. hadsereget éri. Annak arcvonala mögött ezért 1943. január 2-ától Hans Cramer vezérőrnagy parancsnoksága alatt tartalékot állított fel, amelybe beosztotta a magyar 1. páncéloshadosztályt is. A 2. hadsereg parancsoksága ezzel elvesztette parancsadási lehetőségét a legerősebb magyar seregtest felett.
Január 14-re a 2. hadsereg arcvonala kettészakadt, a szovjet hadsereg folyamatosan tört előre és súlyos veszteségeket okozott a visszavonulásra kényszerülő magyar csapatoknak. Január 24-én - Hitler engedélyével - a B Hadseregcsoport parancsnoksága kivonta az arcvonalból a magyar 2. hadsereget. Március 5-én a 2. hadsereg újjászervezési körleteként a Dnyepertől nyugatra Koroszteny és Ovrucs környékét jelölték ki.
1943. február 1-jén Hitler fogadta Szombathelyi Ferenc vezérezredest, a Honvéd Vezérkar főnökét, aki azzal a megbízatással érkezett, hogy eszközölje ki a 2. hadsereg hazahozatalát. Hitler március 28-án - a parancsnokság kivételével - ehhez hozzájárult. A 2. hadsereg maradványai április 24. és május 30. között tértek haza.
A magyar 2. hadsereg 1943. januári és februári veszteségeiről, s a meglévő összegyűjtött létszámról 1943. február közepétől kezdtek folyamatosan jelentést tenni a csapattestek parancsnokságai. Hozzávetőleg 125 ezer főre tehető a 2. hadsereg közel egyéves keleti hadszíntéri tevékenysége során megsebesült, elesett, eltűnt vagy fogságba esett katonáinak száma. A 125 ezerből mintegy 50 ezer volt a hősi halottak, s ugyanennyi a sebesültek száma. Csaknem 30 ezren estek hadifogságba vagy tűntek el örökre...
*
Az egyszerű magyar honvédek, katonaorvosok, felcserek, tábori lelkészek s mások életét legújabban, 2013. januárjában egyedülálló módon exkluzív dokumentum albumban jelentette meg a Dr. Bozsonyi Károly vezette Zrínyi Kiadó. A hadjáratban résztvevők által készített fotófelvételekhez Dr. Szabó Péter hadtörténész írt szakszöveget, Maruzs Roland hadtörténész közreműködésével.
*
A kötetben foglaltak az alábbi TARTALOM szerint követhetők nyomon:
• Beköszöntő sorok az albumhoz;
• Történelmi háttér;
• A 2. hadsereg felállításának körülményei, szervezete, fegyverzete és felszerelése;
• A csapatok mozgósítása és kiszállítása a keleti hadszíntérre;
• Kezdeti harcok Kurszk előterében, felvonulás a Donhoz;
• Hídfőcsaták a Don mentén;
• Négy hónap „állóháború”;
• Az 1943. januári védelmi utóvédharcok, visszavonulás a doni arcvonalból;
• A 2. hadsereg töredékeinek hazatérése, veszteségek;
• A magyar katonai temetők napjainkban;
• Képjegyzék;
*
A „Don Kanyar - Don Bend 1942-1943” című magyar és angol nyelvű eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik főként a kötet gazdag képi dokumentumai alapján igyekeznek tanulmányozni a több évtizede történt eseményeket, de egyben fejet hajtanak ama egykori, a Magyar Királyi Honvédségben szolgálatot teljesítők - tisztek, tiszthelyettesek, honvédek, munkaszolgálatosok - előtt is, akik életüket adták a hazájukért, vagy eltűntek nyomtalanul, illetve egy-egy hadifogolytábor nyomorúságos körülményei között haltak meg a Szovjetunió elleni 1942-1943. évi hadműveletek során, vagy azt követően...
*
Ajánlott még:
Halálra ítélt zászlóalj.
Megjártam a Don-kanyart.
Magyar Tragédia - A Don-kanyar.
Zászlóalj a Don-kanyarban.
Kinyílik a rózsa, kihajt a levél.
Szent Istvánnal álljuk mindig a vártát.
Tábornoki kar.
Jász vitézek, rajta, előre!
Vitézségért.
Ahol a hősök születnek.
Vitéz és önfeláldozó magatartásért.
Erdélyi bevonulás, 1940.
Nagy Magyarország Történelmi Magazin II.évfolyam 4.szám.
Requiem egy tábornokért.
A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban.
A Ludovika.
Kis magyar hadtörténet.
Hősök.
Az utolsó kadét.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
Ebben a magyar és angol nyelvű albumban csokorba gyűjtve ezek láthatók, és mint képi dokumentumok igyekeznek bemutatni az évtizedekkel ezelőtt történteket.
A Jány Gusztáv vezérezredes parancsnoksága alatt álló 207 ezer fős hadsereg első csapatai 1942. április 12-én indultak el a szombathelyi pályaudvarról.
A haderő tragikus sorsát akkor még nem lehetett előre látni. A szovjet hadsereg 1941-1942 telén ellentámadást indított és 200 kilométerrel szorította vissza a német hadsereget, ami arra késztette a német hadvezetést, hogy fokozottabban vegye igénybe a szövetségesei katonai erejét.
1942 januárjában előbb Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter, majd Wilhelm Keitel vezértábornagy, a Wehrmacht főparancsnokság főnöke járt Budapesten. A január 22-i megállapodás szerint egy hadsereg kötelékében kilenc könnyűhadosztálynak, egy páncélos dandárnak és egy repülő köteléknek kellett részt vennie az 1942. évi hadjáratban.
A 207 ezer fős hadsereg megkapta a rendelkezésre álló készleteknek csaknem a felét: a fegyverzetet és a felszerelést a kilenc hadtesttől egyenlő arányban vonták el. A magyar 2. hadsereg azt a feladatot kapta, hogy a német 4. páncélos és a 6. hadsereg között Kurszk térségéből kiindulva Tyim előtt törjön át Sztarij Oszkol irányába és jusson ki a Donhoz.
Az elsőként a hadműveleti területre érkező III. hadtest a Weichs-seregcsoport kötelékében, június 28-tól áttörte a szovjet Brjanszki és Délnyugati Hadseregcsoport arcvonalát, s 150-170 km mélyen előretörve, július 7-10. között elérte a Dont. A magyar seregtestek nagyobb része 1942. júliusában és augusztusában jutott ki a Donhoz.
A Donhoz kiérkező magyar seregtesteket védelemre rendelték. A hadseregcsoport parancsnoksága a német elvek szerint a magyar 2. hadsereg védősávját 200 kilométer szélességben határozta meg, ám nem vette figyelembe, hogy a magyar könnyűhadosztályok - a német gyaloghadosztályoktól eltérően - csupán két, és nem három gyalogezreddel rendelkeztek. A védelem mélységben történő kiépítésére és megfelelő tartalékok képzésére így nem volt lehetőség.
A védelem rendszerének kialakítását hátráltatták a július 18. és szeptember 16. közötti hídfőcsaták. Az ezekben elszenvedett veszteség 26-27 ezer főre tehető, az 1. páncéloshadosztály harckocsijainak a fele elveszett. A személyi állomány pótlására és részleges váltására november folyamán 35-36 ezer ember került ki a Donhoz.
A sztálingrádi csatában az ellentámadásba lendült szovjet hadsereg december 17-én elérte az olasz 8. hadsereg sávját, amelyhez északnyugatról a magyar 2. hadsereg csatlakozott. A B Hadseregcsoport parancsnoksága felismerte, hogy a következő támadás a magyar 2. hadsereget éri. Annak arcvonala mögött ezért 1943. január 2-ától Hans Cramer vezérőrnagy parancsnoksága alatt tartalékot állított fel, amelybe beosztotta a magyar 1. páncéloshadosztályt is. A 2. hadsereg parancsoksága ezzel elvesztette parancsadási lehetőségét a legerősebb magyar seregtest felett.
Január 14-re a 2. hadsereg arcvonala kettészakadt, a szovjet hadsereg folyamatosan tört előre és súlyos veszteségeket okozott a visszavonulásra kényszerülő magyar csapatoknak. Január 24-én - Hitler engedélyével - a B Hadseregcsoport parancsnoksága kivonta az arcvonalból a magyar 2. hadsereget. Március 5-én a 2. hadsereg újjászervezési körleteként a Dnyepertől nyugatra Koroszteny és Ovrucs környékét jelölték ki.
1943. február 1-jén Hitler fogadta Szombathelyi Ferenc vezérezredest, a Honvéd Vezérkar főnökét, aki azzal a megbízatással érkezett, hogy eszközölje ki a 2. hadsereg hazahozatalát. Hitler március 28-án - a parancsnokság kivételével - ehhez hozzájárult. A 2. hadsereg maradványai április 24. és május 30. között tértek haza.
A magyar 2. hadsereg 1943. januári és februári veszteségeiről, s a meglévő összegyűjtött létszámról 1943. február közepétől kezdtek folyamatosan jelentést tenni a csapattestek parancsnokságai. Hozzávetőleg 125 ezer főre tehető a 2. hadsereg közel egyéves keleti hadszíntéri tevékenysége során megsebesült, elesett, eltűnt vagy fogságba esett katonáinak száma. A 125 ezerből mintegy 50 ezer volt a hősi halottak, s ugyanennyi a sebesültek száma. Csaknem 30 ezren estek hadifogságba vagy tűntek el örökre...
*
Az egyszerű magyar honvédek, katonaorvosok, felcserek, tábori lelkészek s mások életét legújabban, 2013. januárjában egyedülálló módon exkluzív dokumentum albumban jelentette meg a Dr. Bozsonyi Károly vezette Zrínyi Kiadó. A hadjáratban résztvevők által készített fotófelvételekhez Dr. Szabó Péter hadtörténész írt szakszöveget, Maruzs Roland hadtörténész közreműködésével.
*
A kötetben foglaltak az alábbi TARTALOM szerint követhetők nyomon:
• Beköszöntő sorok az albumhoz;
• Történelmi háttér;
• A 2. hadsereg felállításának körülményei, szervezete, fegyverzete és felszerelése;
• A csapatok mozgósítása és kiszállítása a keleti hadszíntérre;
• Kezdeti harcok Kurszk előterében, felvonulás a Donhoz;
• Hídfőcsaták a Don mentén;
• Négy hónap „állóháború”;
• Az 1943. januári védelmi utóvédharcok, visszavonulás a doni arcvonalból;
• A 2. hadsereg töredékeinek hazatérése, veszteségek;
• A magyar katonai temetők napjainkban;
• Képjegyzék;
*
A „Don Kanyar - Don Bend 1942-1943” című magyar és angol nyelvű eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik főként a kötet gazdag képi dokumentumai alapján igyekeznek tanulmányozni a több évtizede történt eseményeket, de egyben fejet hajtanak ama egykori, a Magyar Királyi Honvédségben szolgálatot teljesítők - tisztek, tiszthelyettesek, honvédek, munkaszolgálatosok - előtt is, akik életüket adták a hazájukért, vagy eltűntek nyomtalanul, illetve egy-egy hadifogolytábor nyomorúságos körülményei között haltak meg a Szovjetunió elleni 1942-1943. évi hadműveletek során, vagy azt követően...
*
Ajánlott még:
Halálra ítélt zászlóalj.
Megjártam a Don-kanyart.
Magyar Tragédia - A Don-kanyar.
Zászlóalj a Don-kanyarban.
Kinyílik a rózsa, kihajt a levél.
Szent Istvánnal álljuk mindig a vártát.
Tábornoki kar.
Jász vitézek, rajta, előre!
Vitézségért.
Ahol a hősök születnek.
Vitéz és önfeláldozó magatartásért.
Erdélyi bevonulás, 1940.
Nagy Magyarország Történelmi Magazin II.évfolyam 4.szám.
Requiem egy tábornokért.
A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban.
A Ludovika.
Kis magyar hadtörténet.
Hősök.
Az utolsó kadét.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.