Erdély emlékezete

Féja Géza szerző (Szentjánospuszta-Léva, 1900. december 19. – Budapest, 1978. augusztus 14.) író, újságíró, szerkesztő, állami polgári iskolai tanár...
*
„A mélázó, hitvalló szép címet – Pályám emlékezete – Kazinczynak, a szent öregnek köszönhetjük” – írta egykor Féja Géza.

Hasonlóan emlékeket ébresztő és szívszorító hangulatot hordoz az „Erdély emlékezete” is.

„Akinek szülőföldjét a történelmi Magyarország valamelyik tája jelentette, mint apámnak a Felvidék, ahhoz – a kisebbségi lét átérzése mellett – az Erdély iránti vonzalom és ragaszkodás is hozzátartozott, végigkísérte az életét, több mint kétszáz írása tanúsítja” – írja Féja Endre a kötet Előszavában.

„Erdély mindig féltve őrizte függetlenségét, amelyet legalább két pogánytól kellett óvnia, és büszke volt a belső tartására, a magyar a magyarságára, de a népek egymás mellett élését, egymásra utaltságát is megtanulta és vallotta.

A legjobbjai sohasem szakadtak el tartósan a szülőföldjüktől, s ha mégis elindultak ismereteiket bővíteni nyugat felé, nemcsak maguknak, hanem az egész magyarságnak akartak gyűjteni, és értékeket hozni. Innen keltek útra a vándortáskás diákok, akik majd tudósként tértek meg, de éppen úgy foglalkoztatták őket a gyökerek is.

Kőrösi Csoma Sándor innen indult el kelet felé. E föld adott hazát a két Bolyainak, s itt lelt otthonra - Érdmindszenttől Csucsáig - Ady Endre. Ide tért vissza az uralomváltás utáni Erdélybe Benedek Elek éppúgy, mint Kós Károly, viselni a néppel együtt a nehéz, de mindvégig becsülettel vállalt történelmi sorsot. Ez pedig a küszködés a természet erőivel, a történelem vad sodrával, kiszámíthatatlan változásaival, és a mindvégig teljesített helytállás, ahogy ezt Kós Károly „A Varjú nemzetség” című regényében 1925-ben megfogalmazta.

Itt vetette papírra Reményik Sándor a „Templom és iskola” című versét, s itt fogadta meg Tamási Áron tollából Ábel az édesanyja sírjánál, hogy a szegények és elnyomottak zászlaját fogja örökké hordozni, bármerre vezérelje is az útja.

Emellett azonban gondokat enyhítő vigaszt is nyújtott ez a világ: a táj igézetét, az évszakok vonulását, az Istenbe vetett bizodalmat és a megmaradás reményét.

Apámat lélekben mindvégig ide kötötték a fenyvesek, a táj békéje, a hegyek között megbúvó apró falvak varázsa, az itt élő emberek sorsa, az emlékeket őrző városok hangulata, a történelmi múlt, a szellemi hagyományok tisztelete, valamint a barátok vonzása”.
*
Az „Erdély emlékezete” az alábbi TARTALOM szerint követhető nyomon:

• AZ ERDÉLYI LÉLEK: (... Az örök Erdély; Erdélyi ballada, Tiszta magyar; ...)

• A MÚLT EMLÉKEI, VIASKODÁSAI: (Végrendelet a magyaroknak; ... Vándortáskás erdélyi tudósok; ... A lelkek hőskora; ... Százezer csángó halálküzdelme;)

• SZELLEMI ÖRÖKSÉG ERDÉLYBEN: (... A havas balladái; ... Papok az eke szarvánál; ... Magyar papok és templomok; Vándorúton Csíkországban; ... Magyar szórványok; ...)

• TÜNDÉRKERT: (... A csíki medve; ... Vásár Erdélyben; ... Nagyváradi notesz; ... Kaszáljon-e a szemorvos, ... Kalotaszeg; ... Házsongárdi temető, ...)

• APOSTOLOK KORA: (... A sibói bölény; ... A népi katolicizmus; ... Magyar ezeregyéjszaka; ... A kitagadottak; ... Testvériség és forradalmi erény; ...)

*
Az „Erdély Emlékezete” című eme korabeli fényképekkel illusztrált, majdnem ötven évet átölelő kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik Féja Géza szociografikus érzékenysége révén szeretnének megismerkedni Erdély mindennapjainak megfestésével, az erdélyi lélekkel, írók-költők portréjával, a néhány évre szóló visszacsatolás örömével, s mindeközben abban a tudatban forgatják a kötetet, hogy Erdély a mi szellemi őrségünk és örökségünk...
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.