Szakállszárító

„Olvashatod Platónt és Arisztotelészt, Szent Ágostont és Tamást, Descartes-ot és Spinozát, Kantot és Schopenauert, a világ lényegét és az élet értelmét mégis inkább érezteti veled egy harmatcsepp a virágon és egy könnycsepp a szemben.”

A Szeged betiltása után 1925. május 17-én újra indult a Délmagyarország.

Első számában jelentkezett először a költő Szakállszárító című rovatával, melyet azután 1929 februárjáig írt.

Eleinte csupán aforizmákat közölt e rovatban, idővel más jellegű írásokat, elmélkedéseket, olykor már egy-egy önálló cikket is.

A „szakállszárító” szóról maga a költő mondja el, hogy a tiszántúli népnyelvben a ház előtti kispadot hívták így, ahol az öregek süttették magukat a nappal, s csöndesen elpipálgattak, tűnődvén, beszélgetvén, bölcselkedvén.

*
A „Szakállszárító” című ezen kiadványt a Juhász Gyula műveit, a füveskönyv szerkesztési stílusát, az idézeteket és bölcs gondolatokat kedvelő olvasóink figyelmébe ajánljuk. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.