Varázslatos motívumok
Németh János
Matyóföldi hímzések
Könyv
Cser kiadó, 2016
Cser kiadó, 2016
32 oldal, Puha kötésű FR4 méret
ISBN 9789632784823
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 1 195 Ft
Megtakarítás: 0%
Online ár: 1 195 Ft
Leírás
A kötet anyagát matyóföldi hímzésekből válogatták össze.
*
A Matyóföld tájegység az Alföld északi részén, Borsod-Abaúj-Zemplén megye határán helyezkedik el.
Matyónak a Miskolctól 40 km-re nyugatra, a Bükk-vidék és az Alföld találkozásánál fekvő Mezőkövesd lakosságát nevezzük. A korábbi kutatások és elsősorban az itt élők vélekedése alapján Tard és Szentistván települések lakóit is matyónak mondták, bár viseletükben, hímzésükben mindhárom eltér egymástól. A matyónak nevezett települések közül mindig Mezőkövesd mezővárosa volt a vezető közösség (1973 óta város), innen diktálták a divatot.
A matyók eredete:
A matyók és a palócok, jóllehet külön etnikumként tartjuk számon őket, genetikailag egységes népcsoportként határozhatók meg, amelyek a szlávokhoz állnak közel, csupán eltérő vallásuk miatt van különböző nevük.
A matyóság életmódjával, kultúrájával, népművészetével, népviseletével az 1890-es évek óta foglalkoztak kutatóink. Győrffy István, a magyar néprajz első egyetemi professzora, az 1920-as évektől rendszeresen kutatta a mezőkövesdi matyók életmódját, viseletét, hímzését.
A mezőkövesdi hímzés történeti fejlődése, alakulása, változása példaként szolgál a magyar népi hímzés általános fejlődéséhez is. Megtaláljuk a régi stílust, a 19. század új paraszti stílusát, és a 20. század első felének legújabb stílusát is.
A 19-20. század fordulóján a különleges gótikus vonalú mezőkövesdi női viselet már a legismertebb paraszti öltözékek közé tartozott. Az Alföld-szerte híres mondás: hadd korogjon csak ragyogjon, őrájuk illett a legjobban. Akármilyen szegény volt a matyó, de néhány öltözetnek, a cifra ruhájának és a derékig érő hímzett ködmönnek meg kellett lennie, még ha „megkoplalta” is.
A mezőkövesdi szűcsök derékig érő, pompásan hímzett fehér ködmönöket, kuzsukat készítettek a menyecskék részére, amelyeket az asszonyok korra való tekintet nélkül viselhettek.
A leghíresebb íróasszony (rajzoló), Kis Jankó Bori nagyapja is szűcsmester volt, aki a szebbnél szebb női kisbundákat virágozta. Leánya és unokája az ő műhelyében tanulta meg a matyó szűcshímzés kompozíciós rendjét, a színek harmóniáját.
A magyaros öltözködés tervezésének legkiválóbb képviselője az 1910-es évektől 1944-ig Zsindely Tüdős Klára volt. A pántlika szalonban készült matyó jellegű öltözeteket kizárólag Mezőkövesden, Tardon vagy Szentistvánon hímeztette.
Mezőkövesden a régi asztalosmesterek festett bútorai is országosan ismertek voltak. A festett bútorok készítését és festését még édesapjától tanulta Kovács András a Népművészet Mestere (1978) Mezőkövesd díszpolgára (1999). Fia, Kovács Szabolcs rajztanár, a Népművészet Mestere munkái országosan és külföldön is ismertek.
A női test alakját kiemelő matyó népviseletet a 19. század végén szívesen öltötték magukra az arisztokrata hölgyek is. Testhez simuló felsőrész, vállnál megemelt ujj, derékban elálló fodor, hosszú, alul fodros szoknya jellemzi. A férfi viselet jellegzetessége a nagyon bő ujj, gyakran széles hímzéssel, horgolt csipkével.
A matyó hímzésre legjellemzőbb a matyó rózsa. Kis Jankó Bori alkotta meg a rózsa legtöbb variációját. Emlékére háromévente hímzőverenyt rendeznek...
*
A matyó hímzés 2012 decemberében felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára.
Gyermeknek és Felnőttnek egyaránt jó szórakozást és kellemes időtöltést kívánunk a színezéshez!!
*
Ajánljuk mellé:
Magyarországi lepkék kifestőkönyve
Híres magyar hímzésmotívumok kifestőkönyve
Magyar hímzésminták kifestőkönyve
Magyar virágok kifestőkönyve
Kifestő - A magyar díszítés alapformái
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
*
A Matyóföld tájegység az Alföld északi részén, Borsod-Abaúj-Zemplén megye határán helyezkedik el.
Matyónak a Miskolctól 40 km-re nyugatra, a Bükk-vidék és az Alföld találkozásánál fekvő Mezőkövesd lakosságát nevezzük. A korábbi kutatások és elsősorban az itt élők vélekedése alapján Tard és Szentistván települések lakóit is matyónak mondták, bár viseletükben, hímzésükben mindhárom eltér egymástól. A matyónak nevezett települések közül mindig Mezőkövesd mezővárosa volt a vezető közösség (1973 óta város), innen diktálták a divatot.
A matyók eredete:
A matyók és a palócok, jóllehet külön etnikumként tartjuk számon őket, genetikailag egységes népcsoportként határozhatók meg, amelyek a szlávokhoz állnak közel, csupán eltérő vallásuk miatt van különböző nevük.
A matyóság életmódjával, kultúrájával, népművészetével, népviseletével az 1890-es évek óta foglalkoztak kutatóink. Győrffy István, a magyar néprajz első egyetemi professzora, az 1920-as évektől rendszeresen kutatta a mezőkövesdi matyók életmódját, viseletét, hímzését.
A mezőkövesdi hímzés történeti fejlődése, alakulása, változása példaként szolgál a magyar népi hímzés általános fejlődéséhez is. Megtaláljuk a régi stílust, a 19. század új paraszti stílusát, és a 20. század első felének legújabb stílusát is.
A 19-20. század fordulóján a különleges gótikus vonalú mezőkövesdi női viselet már a legismertebb paraszti öltözékek közé tartozott. Az Alföld-szerte híres mondás: hadd korogjon csak ragyogjon, őrájuk illett a legjobban. Akármilyen szegény volt a matyó, de néhány öltözetnek, a cifra ruhájának és a derékig érő hímzett ködmönnek meg kellett lennie, még ha „megkoplalta” is.
A mezőkövesdi szűcsök derékig érő, pompásan hímzett fehér ködmönöket, kuzsukat készítettek a menyecskék részére, amelyeket az asszonyok korra való tekintet nélkül viselhettek.
A leghíresebb íróasszony (rajzoló), Kis Jankó Bori nagyapja is szűcsmester volt, aki a szebbnél szebb női kisbundákat virágozta. Leánya és unokája az ő műhelyében tanulta meg a matyó szűcshímzés kompozíciós rendjét, a színek harmóniáját.
A magyaros öltözködés tervezésének legkiválóbb képviselője az 1910-es évektől 1944-ig Zsindely Tüdős Klára volt. A pántlika szalonban készült matyó jellegű öltözeteket kizárólag Mezőkövesden, Tardon vagy Szentistvánon hímeztette.
Mezőkövesden a régi asztalosmesterek festett bútorai is országosan ismertek voltak. A festett bútorok készítését és festését még édesapjától tanulta Kovács András a Népművészet Mestere (1978) Mezőkövesd díszpolgára (1999). Fia, Kovács Szabolcs rajztanár, a Népművészet Mestere munkái országosan és külföldön is ismertek.
A női test alakját kiemelő matyó népviseletet a 19. század végén szívesen öltötték magukra az arisztokrata hölgyek is. Testhez simuló felsőrész, vállnál megemelt ujj, derékban elálló fodor, hosszú, alul fodros szoknya jellemzi. A férfi viselet jellegzetessége a nagyon bő ujj, gyakran széles hímzéssel, horgolt csipkével.
A matyó hímzésre legjellemzőbb a matyó rózsa. Kis Jankó Bori alkotta meg a rózsa legtöbb variációját. Emlékére háromévente hímzőverenyt rendeznek...
*
A matyó hímzés 2012 decemberében felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára.
Gyermeknek és Felnőttnek egyaránt jó szórakozást és kellemes időtöltést kívánunk a színezéshez!!
*
Ajánljuk mellé:
Magyarországi lepkék kifestőkönyve
Híres magyar hímzésmotívumok kifestőkönyve
Magyar hímzésminták kifestőkönyve
Magyar virágok kifestőkönyve
Kifestő - A magyar díszítés alapformái
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.