Csalogányvadászok
M Kiss Sándor
Három tételben a Tóth Ilona ügyről 1956-1966-1989 Kádár Jánostól Kádár Jánosig
Könyv
Éghajlat könyvkiadó kiadó, 2015
Éghajlat könyvkiadó kiadó, 2015
312 oldal, Puha kötésű ragasztott A5 méret
ISBN 9789639862739
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 3 490 Ft
Megtakarítás: 15%
Online ár: 2 967 Ft
Leírás
M. Kiss Sándor, a forradalom ismert kutatója írt egy új könyvet (2015) Tóth Ilona ügyéről. Anyaga minden eddiginél szélesebb körű kutatásokon alapul. Nem egyes történészi köröket, kutatói eredményeket akar cáfolni vagy megerősíteni, hanem azt a tisztességet akarja megadni a huszonnégy évesen kivégzett Tóth Ilonának, amit még huszonöt évvel a rendszerváltozás után is el-elvitatnak tőle egyesek... „Azzal a hátsó gondolattal, hogy hátha Tóth Ilona ügyével is fenntartható a magyarságról mint bűnös népről kreált, napjainkban is divatos politikai látlelet...”
Az igazságszolgáltatás tizenöt esztendeje rehabilitálta az 1957-ben koncepciós perben halálra ítélt és felakasztott Tóth Ilonát, és a történészszakma tagjainak nagy része is bizonyítva látja ártatlanságát. A balliberális média továbbra is kétértelmű utalásokat tesz Tóth Ilona személyével kapcsolatosan. Mintha mégis igaz lenne a forradalom brutalitása, azaz a magyar nép hajlama a bűnre és a kegyetlenségre…
Ma sem tudni, miért volt szinte végig „beismerésben” a per folyamán Tóth Ilona. Egyes kutatók szerint azzal zsarolták a huszonéves medikát a hatóságok, hogy ha nem vállalja a beismerést, akkor a forradalom prostituáltjaként mutatják be őt a közvéleménynek. Mások úgy vélik, Tóth Ilona összezavarodott, azt hitte, hogy a beismeréssel megmentheti az ellenállási mozgalom több tagját is. Megint mások szerint viszont Evipán, vagy valamilyen modernebb szovjet pszichotrop szer hatása alatt vállalta magára a gyilkosságot.
A beismerésnek mindenesetre hosszú távú következményei is lettek, a szocializmus éveiben legendák újabb és újabb rétege rakódott Tóth Ilona ügyére. A pártpropaganda 1966-ban például olyan híreszteléseket indított útjukra, amelyek szerint az ellenforradalmár „orvosnő” krematóriumban égette el áldozatait, a maradványaikat pedig a Dunába szórta. De még az 1980-as évek végén is téma volt a párt Központi Bizottságában Tóth Ilona állítólagos kegyetlensége, nyilván abban az összefüggésben, hogy ilyesmire lehet számítani, ha az MSZMP kiengedi a hatalmat a kezéből.
Mindezek után, 1990-ben, a Legfelsőbb Bíróság elutasította Tóth Ilona testvérének semmisségi kérelmét. Sőt, még az első Orbán-kormány idején is azt mondta Dávid Ibolya akkori igazságügyi miniszter, hogy Tóth Ilona rehabilitálása „nem olyan egyszerű eset”. Csak 2000-ben, a negyedik semmisségi törvénnyel rehabilitálták a medikát jogi értelemben.
Egyre többször fordul elő, hogy egyes történészek visszanyúlnak korabeli, ügyészségi, bírósági dokumentumokhoz, illetve a népbíróságok anyagaihoz, és hitelesnek tekintik a tartalmukat, szakmai vitákban is hivatkoznak rájuk. Jóllehet többek között pont a Tóth Ilona-ügy iratai mutatják, mennyi ellentmondáson és valótlanságon verekedték át magukat annak idején a vádlók és a bíróságok, csak azért, hogy a végén valamilyen „példás”, politikailag motivált ítéletet hozhassanak.
Van egy lazán körvonalazható történészi iskola, amely azt vallja például 1956 kapcsán, hogy a forradalmat az akkori reformkommunisták csinálták. A fegyveres felkelők, vagyis az utcán küzdő fiatalok, a pesti srácok viszont tönkretették azokat a politikai eredményeket, amiket a reformkommunisták elértek. Tóth Ilona mártíriumát is vitatják egyes idesorolható kutatók. Eörsi László történész ismert például arról az álláspontjáról, hogy Tóth Ilona nem koncepciós per áldozata lett. A kutató úgy véli, 1956 után már nem is voltak koncepciós perek Magyarországon, s ugyan mi szüksége lett volna a Kádár-rendszernek egy Tóth Ilona elleni koncepciós eljárásra. (Nem Eörsi László az egyetlen, aki valósnak tekinti a beismerő vallomást, a perben előforduló logikátlanságokért pedig a jegyzőkönyvi elírásokat hibáztatja.)
(Magyar Hírlap nyomán)
*
A „Csalogányvadászok” című eme kiadványt a minden eddiginél szélesebb körű kutatásokon alapuló kötet iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, amely nem egyes történészi köröket, kutatói eredményeket akar cáfolni vagy megerősíteni, hanem azt a tisztességet akarja megadni a huszonnégy évesen kivégzett Tóth Ilonának, amit még huszonöt évvel a rendszerváltozás után is esetlegesen el-elvitatnak tőle...
*
Különösen ajánljuk mellé:
tothilonka.hu
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
Az igazságszolgáltatás tizenöt esztendeje rehabilitálta az 1957-ben koncepciós perben halálra ítélt és felakasztott Tóth Ilonát, és a történészszakma tagjainak nagy része is bizonyítva látja ártatlanságát. A balliberális média továbbra is kétértelmű utalásokat tesz Tóth Ilona személyével kapcsolatosan. Mintha mégis igaz lenne a forradalom brutalitása, azaz a magyar nép hajlama a bűnre és a kegyetlenségre…
Ma sem tudni, miért volt szinte végig „beismerésben” a per folyamán Tóth Ilona. Egyes kutatók szerint azzal zsarolták a huszonéves medikát a hatóságok, hogy ha nem vállalja a beismerést, akkor a forradalom prostituáltjaként mutatják be őt a közvéleménynek. Mások úgy vélik, Tóth Ilona összezavarodott, azt hitte, hogy a beismeréssel megmentheti az ellenállási mozgalom több tagját is. Megint mások szerint viszont Evipán, vagy valamilyen modernebb szovjet pszichotrop szer hatása alatt vállalta magára a gyilkosságot.
A beismerésnek mindenesetre hosszú távú következményei is lettek, a szocializmus éveiben legendák újabb és újabb rétege rakódott Tóth Ilona ügyére. A pártpropaganda 1966-ban például olyan híreszteléseket indított útjukra, amelyek szerint az ellenforradalmár „orvosnő” krematóriumban égette el áldozatait, a maradványaikat pedig a Dunába szórta. De még az 1980-as évek végén is téma volt a párt Központi Bizottságában Tóth Ilona állítólagos kegyetlensége, nyilván abban az összefüggésben, hogy ilyesmire lehet számítani, ha az MSZMP kiengedi a hatalmat a kezéből.
Mindezek után, 1990-ben, a Legfelsőbb Bíróság elutasította Tóth Ilona testvérének semmisségi kérelmét. Sőt, még az első Orbán-kormány idején is azt mondta Dávid Ibolya akkori igazságügyi miniszter, hogy Tóth Ilona rehabilitálása „nem olyan egyszerű eset”. Csak 2000-ben, a negyedik semmisségi törvénnyel rehabilitálták a medikát jogi értelemben.
Egyre többször fordul elő, hogy egyes történészek visszanyúlnak korabeli, ügyészségi, bírósági dokumentumokhoz, illetve a népbíróságok anyagaihoz, és hitelesnek tekintik a tartalmukat, szakmai vitákban is hivatkoznak rájuk. Jóllehet többek között pont a Tóth Ilona-ügy iratai mutatják, mennyi ellentmondáson és valótlanságon verekedték át magukat annak idején a vádlók és a bíróságok, csak azért, hogy a végén valamilyen „példás”, politikailag motivált ítéletet hozhassanak.
Van egy lazán körvonalazható történészi iskola, amely azt vallja például 1956 kapcsán, hogy a forradalmat az akkori reformkommunisták csinálták. A fegyveres felkelők, vagyis az utcán küzdő fiatalok, a pesti srácok viszont tönkretették azokat a politikai eredményeket, amiket a reformkommunisták elértek. Tóth Ilona mártíriumát is vitatják egyes idesorolható kutatók. Eörsi László történész ismert például arról az álláspontjáról, hogy Tóth Ilona nem koncepciós per áldozata lett. A kutató úgy véli, 1956 után már nem is voltak koncepciós perek Magyarországon, s ugyan mi szüksége lett volna a Kádár-rendszernek egy Tóth Ilona elleni koncepciós eljárásra. (Nem Eörsi László az egyetlen, aki valósnak tekinti a beismerő vallomást, a perben előforduló logikátlanságokért pedig a jegyzőkönyvi elírásokat hibáztatja.)
(Magyar Hírlap nyomán)
*
A „Csalogányvadászok” című eme kiadványt a minden eddiginél szélesebb körű kutatásokon alapuló kötet iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, amely nem egyes történészi köröket, kutatói eredményeket akar cáfolni vagy megerősíteni, hanem azt a tisztességet akarja megadni a huszonnégy évesen kivégzett Tóth Ilonának, amit még huszonöt évvel a rendszerváltozás után is esetlegesen el-elvitatnak tőle...
*
Különösen ajánljuk mellé:
tothilonka.hu
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.