Matrózok, hajók, kapitányok
Dékány András
Nemzeti Könyvtár Sorozat 33. kötet
Könyv
Magyar Közlöny kiadó, 2014
Magyar Közlöny kiadó, 2014
352 oldal, Kemény kötésű fűzött FR4 méret
ISBN 9789639872318
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 2 500 Ft
Megtakarítás: 0%
Online ár: 2 500 Ft
Leírás
„MAGYAR SZÓVAL, MAGYAR DALLAL ELŐRE!”
Dékány Andrásnak esze ágában sem volt ifjúsági regényeket írni. A fenti jelszó a Turul Szépmíves Szerzők kiadványáról való, mely közösségnek oszlopos tagja volt. A Tormay Cécile szerkesztette NAPKELET című folyóiratban mellékletként jelent meg a regénye, a folyóiratban olyan szerzők publikáltak, mint Rónay György, Thurzó Gábor, Hamvas Béla. 27 évesen a Magyarság Évkönyve című periodikában közölt novellát, kisregényt Krúdy Gyulával együtt. 1929-ben, huszonhat éves korában jelent meg egy könyv, mely három író rövidebb regényét foglalta magába. A szerzők: Kodolányi Sándor, Török Sándor, Dékány András.
Dékány Kecskeméten született, ott érettségizett, aztán hirtelen eltűnt a nagyvilágba. Angliába ment, csavargott Európában, volt tengerész, vagy asztalos, mikor mi kellett.
• Készült az íróéletre, különben miért hajózott volna ilyen messzire?
De az is lehet, hogy a gyermekkorában dúló első világháború, majd a trianoni viharok elől egy nagyon fiatal ember, aki semmit sem tehet sem visszamenőleg, sem tevőlegesen a helyzet alakulásáért – elmegy. Hogy majd visszajöjjön. Hiszen Angliából rendszeresen tudósított magyar lapoknak, nyilvánvaló volt, hogy az újságírás felé kacsingat. A nagyvilágban szerzett tapasztalatai, emlékei aztán novellává, regénnyé értek benne. És már a kész író jött haza...
A Turul Szépmíves Költők társasága... olyan tagokból állt, mint Szabó Lőrinc, a fiatal Takáts Gyula, Illés Endre, Tatay Sándor, Kodolányi János, és a háttérben zajosan meghúzódó Várkonyi Nándor. Nem akármilyen nevek, nem akármilyen társaság.
A matróz- és munkásélet kemény oldalának megismerése nem egy írót késztetett már arra, hogy újragondolja a világgal, nemzetével való viszonyát. A fiatal „munkásíró” egyben nemzeti szerző, mélyen magyar, és keresi a hozzá hasonlók társaságát. Különös öröm számára, ha azok már szinte klasszikussá vált írók.
Szerette az életet, a színházat. Jávor Pál kedves, fiatal barátja volt. És miután megtehette, hogy nyaralót vásárol a Velencei tónál, gyakran horgásztak együtt a nagy színésszel, Jávor szeretett lejárni oda...
Adott tehát egy író, aki fiatal, tele van energiával, jeles baráti kapcsolatokkal, a „nagy szerzők” befogadták, Tormay Cécile kedvence – majd ez a pálya egyszer csak megszakad. Eltörik.
A következő tíz évben mint író egyszer tűnik fel, a „Dankó Pista” című daljáték libretto-szerzőjeként, feltehetőleg anyagi okokból. Ismerői szerint az elhallgatás, vagy elhallgattatás korában van. A Rákosi korszak idején sokan mondták ezt magukról. Dékány András tehát elhallgat, vagy elhallgattatják, és nincs kizárva, hogy ebben szerepe van a Turullal, Tormay Cécile-vel való kapcsolatának, és egyáltalán elkötelezettségének e körök felé.
1948-ban megindul a magánkiadás felszámolása. A szocialista könyvkiadás szervezete az ötvenes évek elejére alakul ki... Mintha érezte volna, kevés időt szánt neki a Teremtő itt a földön, elképesztő gyorsasággal kezdte el írni az ifjúsági regényeket. Persze, olykor megpróbált visszatérni a Turul Közösség szellemiségéhez, de ilyenkor kemény falakba ütközött, fel is adta ezt az értelmetlen küzdelmet. Sorra jelentek meg egzotikus tájakon játszódó regényei, amelyek az akkori gyermekeknek, kamaszoknak a világ felfedezését jelentették. Hiszen ő, ha rövid ideig is, de gyakorlatból ismerte azokat, akiknek történeteit tovább gondolta.
Az sem érdekelte, ha néha epigonnak gondolták, ha már ismert világirodalmi regények motívumai köszöntek vissza egy-egy művében. Ezeket a műveket azonban nem csak a legfiatalabbak falták. A felnőttek is szívesen időztek Dékány András világában, különösen, hogy más módon ezekre a tájakra nem nagyon juthattak el. A Delfin Sorozatban megjelent „S.O.S Titanic” szinte kultikus regény lett, életkortól függetlenül mindenki számára élvezetes, megható olvasmány. Műveibe becsempészte erkölcsi meggyőződését, saját életfilozófiáját. Rájött, hogy azok az erők, amelyek korábbi írói munkásságát mozgatták, az ifjúsági irodalomnak ugyanúgy működhetnek.
És most egy nagyon fontos dolog: az akkori ifjúsági irodalom szerzői valamennyien a szakmájukat magas szinten művelő, a magyar nyelvet alázattal és nagy bravúrral kezelő, az „író” jelzőre minden szempontból alkalmas emberek voltak. Generációk stílusérzékét fejlesztették, terelték helyes irányba. Generációk gondolkodásmódját tudták befolyásolni az értékelvűséggel, hazaszeretetre való neveléssel, az általános emberi erkölcs iránti vágy ébren tartásával. Megtanították a helyes nyelvi szerkezetet, az alany és állítmány pontos helyét. Megadták a szellemi szárnyalás lehetőségét, ha már a fizikai szárnyalás szögesdrótok közé volt szorítva. Álmokat tudtak adni és közvetíteni. Álmokat ahhoz, hogy a felébredés ne legyen keserű majd. A kor, a korszak legfontosabb irodalmi-eszmei nevelő műhelye volt a Móra Könyvkiadó.
Dékány András tehát jó helyre érkezett, de fájdalmasan kevés ideig szárnyalhatott, 1967 május 30-án hunyt el – vagyis alig tíz éve alatt kellett egy teljes életművet létrehoznia. Sikerült, még akkor is, ha az irodalomtörténészek hamar megfeledkeztek róla, József Attila-díja ellenére sem kerül be a különböző monográfiákba.
Álljon itt egy részlet végül egy gimnáziumi tanuló dolgozatából:
„Az első kötet „Matrózok, hajók, kapitányok” a Móra Kiadó 1957. évi kalandregény pályázatának egyik díjnyertes műve. A történet az I. világháború végén kezdődik, amikor öt tizennégy éves magyar fiú a szüleiket meggyőzve elérik, hogy a jó hírű Fiumei Tengerészeti Akadémián folytassák tanulmányaikat, hogy aztán beteljesítve az álmukat tengerésszé és férfivá váljanak. Az akadémiára viszont bejutni nem könnyű, mivel a bejutáshoz szükséges a jó bizonyítvány, és felvételizniük is kell matekból, mértanból, mértani rajzból, földrajzból, és olasz nyelvből, ami az iskola tannyelve is. Megkezdik az utazásukat Fiume felé, amit ráadásul az olaszok gyakran bombáznak, de őket ez cseppet sem zavarva, jókedvvel látnak neki hosszú és nehéz feladatuknak, ami később rengeteg élménnyel, tapasztalattal és baráttal fogja gazdagítani őket.
Ezt a könyvet főként az iskola azon rétegének tudom ajánlani, akik jövőjüket a tengeren képzelik el, vagy azoknak, akik még bizonytalanok afelől, hogy a hajózást válasszák-e tanulmányaik befejezése után. Elolvasva a könyvet észre se vesszük, hogy mennyit tanultunk a hajózásról és vitorlázásról, és ha valami még nem lenne világos, akkor a könyv hátulján található kis tengerészlexikon útbaigazít...”
(Pozsgai Zsolt)
*
Dékány András (Kecskemét, 1903. január 11. – Budapest, 1967. május 30.) magyar író, újságíró. Már a harmincas évektől írt regényeket, színműveket. „Csínom Palkó” című rádiójátékából Farkas Ferenc zenéjével népszerű daljáték, 1973-ban film készült.
A legkedveltebb ifjúsági szerzők közé tartozott. Különösen népszerű volt – és népszerű ma is – a tengerészregény-sorozata, amelynek főhőse Turkovich Daniló kapitány, a tudós természetbúvár, a hajók, tengerek és szelek ismerője és ismertetője.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
Dékány Andrásnak esze ágában sem volt ifjúsági regényeket írni. A fenti jelszó a Turul Szépmíves Szerzők kiadványáról való, mely közösségnek oszlopos tagja volt. A Tormay Cécile szerkesztette NAPKELET című folyóiratban mellékletként jelent meg a regénye, a folyóiratban olyan szerzők publikáltak, mint Rónay György, Thurzó Gábor, Hamvas Béla. 27 évesen a Magyarság Évkönyve című periodikában közölt novellát, kisregényt Krúdy Gyulával együtt. 1929-ben, huszonhat éves korában jelent meg egy könyv, mely három író rövidebb regényét foglalta magába. A szerzők: Kodolányi Sándor, Török Sándor, Dékány András.
Dékány Kecskeméten született, ott érettségizett, aztán hirtelen eltűnt a nagyvilágba. Angliába ment, csavargott Európában, volt tengerész, vagy asztalos, mikor mi kellett.
• Készült az íróéletre, különben miért hajózott volna ilyen messzire?
De az is lehet, hogy a gyermekkorában dúló első világháború, majd a trianoni viharok elől egy nagyon fiatal ember, aki semmit sem tehet sem visszamenőleg, sem tevőlegesen a helyzet alakulásáért – elmegy. Hogy majd visszajöjjön. Hiszen Angliából rendszeresen tudósított magyar lapoknak, nyilvánvaló volt, hogy az újságírás felé kacsingat. A nagyvilágban szerzett tapasztalatai, emlékei aztán novellává, regénnyé értek benne. És már a kész író jött haza...
A Turul Szépmíves Költők társasága... olyan tagokból állt, mint Szabó Lőrinc, a fiatal Takáts Gyula, Illés Endre, Tatay Sándor, Kodolányi János, és a háttérben zajosan meghúzódó Várkonyi Nándor. Nem akármilyen nevek, nem akármilyen társaság.
A matróz- és munkásélet kemény oldalának megismerése nem egy írót késztetett már arra, hogy újragondolja a világgal, nemzetével való viszonyát. A fiatal „munkásíró” egyben nemzeti szerző, mélyen magyar, és keresi a hozzá hasonlók társaságát. Különös öröm számára, ha azok már szinte klasszikussá vált írók.
Szerette az életet, a színházat. Jávor Pál kedves, fiatal barátja volt. És miután megtehette, hogy nyaralót vásárol a Velencei tónál, gyakran horgásztak együtt a nagy színésszel, Jávor szeretett lejárni oda...
Adott tehát egy író, aki fiatal, tele van energiával, jeles baráti kapcsolatokkal, a „nagy szerzők” befogadták, Tormay Cécile kedvence – majd ez a pálya egyszer csak megszakad. Eltörik.
A következő tíz évben mint író egyszer tűnik fel, a „Dankó Pista” című daljáték libretto-szerzőjeként, feltehetőleg anyagi okokból. Ismerői szerint az elhallgatás, vagy elhallgattatás korában van. A Rákosi korszak idején sokan mondták ezt magukról. Dékány András tehát elhallgat, vagy elhallgattatják, és nincs kizárva, hogy ebben szerepe van a Turullal, Tormay Cécile-vel való kapcsolatának, és egyáltalán elkötelezettségének e körök felé.
1948-ban megindul a magánkiadás felszámolása. A szocialista könyvkiadás szervezete az ötvenes évek elejére alakul ki... Mintha érezte volna, kevés időt szánt neki a Teremtő itt a földön, elképesztő gyorsasággal kezdte el írni az ifjúsági regényeket. Persze, olykor megpróbált visszatérni a Turul Közösség szellemiségéhez, de ilyenkor kemény falakba ütközött, fel is adta ezt az értelmetlen küzdelmet. Sorra jelentek meg egzotikus tájakon játszódó regényei, amelyek az akkori gyermekeknek, kamaszoknak a világ felfedezését jelentették. Hiszen ő, ha rövid ideig is, de gyakorlatból ismerte azokat, akiknek történeteit tovább gondolta.
Az sem érdekelte, ha néha epigonnak gondolták, ha már ismert világirodalmi regények motívumai köszöntek vissza egy-egy művében. Ezeket a műveket azonban nem csak a legfiatalabbak falták. A felnőttek is szívesen időztek Dékány András világában, különösen, hogy más módon ezekre a tájakra nem nagyon juthattak el. A Delfin Sorozatban megjelent „S.O.S Titanic” szinte kultikus regény lett, életkortól függetlenül mindenki számára élvezetes, megható olvasmány. Műveibe becsempészte erkölcsi meggyőződését, saját életfilozófiáját. Rájött, hogy azok az erők, amelyek korábbi írói munkásságát mozgatták, az ifjúsági irodalomnak ugyanúgy működhetnek.
És most egy nagyon fontos dolog: az akkori ifjúsági irodalom szerzői valamennyien a szakmájukat magas szinten művelő, a magyar nyelvet alázattal és nagy bravúrral kezelő, az „író” jelzőre minden szempontból alkalmas emberek voltak. Generációk stílusérzékét fejlesztették, terelték helyes irányba. Generációk gondolkodásmódját tudták befolyásolni az értékelvűséggel, hazaszeretetre való neveléssel, az általános emberi erkölcs iránti vágy ébren tartásával. Megtanították a helyes nyelvi szerkezetet, az alany és állítmány pontos helyét. Megadták a szellemi szárnyalás lehetőségét, ha már a fizikai szárnyalás szögesdrótok közé volt szorítva. Álmokat tudtak adni és közvetíteni. Álmokat ahhoz, hogy a felébredés ne legyen keserű majd. A kor, a korszak legfontosabb irodalmi-eszmei nevelő műhelye volt a Móra Könyvkiadó.
Dékány András tehát jó helyre érkezett, de fájdalmasan kevés ideig szárnyalhatott, 1967 május 30-án hunyt el – vagyis alig tíz éve alatt kellett egy teljes életművet létrehoznia. Sikerült, még akkor is, ha az irodalomtörténészek hamar megfeledkeztek róla, József Attila-díja ellenére sem kerül be a különböző monográfiákba.
Álljon itt egy részlet végül egy gimnáziumi tanuló dolgozatából:
„Az első kötet „Matrózok, hajók, kapitányok” a Móra Kiadó 1957. évi kalandregény pályázatának egyik díjnyertes műve. A történet az I. világháború végén kezdődik, amikor öt tizennégy éves magyar fiú a szüleiket meggyőzve elérik, hogy a jó hírű Fiumei Tengerészeti Akadémián folytassák tanulmányaikat, hogy aztán beteljesítve az álmukat tengerésszé és férfivá váljanak. Az akadémiára viszont bejutni nem könnyű, mivel a bejutáshoz szükséges a jó bizonyítvány, és felvételizniük is kell matekból, mértanból, mértani rajzból, földrajzból, és olasz nyelvből, ami az iskola tannyelve is. Megkezdik az utazásukat Fiume felé, amit ráadásul az olaszok gyakran bombáznak, de őket ez cseppet sem zavarva, jókedvvel látnak neki hosszú és nehéz feladatuknak, ami később rengeteg élménnyel, tapasztalattal és baráttal fogja gazdagítani őket.
Ezt a könyvet főként az iskola azon rétegének tudom ajánlani, akik jövőjüket a tengeren képzelik el, vagy azoknak, akik még bizonytalanok afelől, hogy a hajózást válasszák-e tanulmányaik befejezése után. Elolvasva a könyvet észre se vesszük, hogy mennyit tanultunk a hajózásról és vitorlázásról, és ha valami még nem lenne világos, akkor a könyv hátulján található kis tengerészlexikon útbaigazít...”
(Pozsgai Zsolt)
*
Dékány András (Kecskemét, 1903. január 11. – Budapest, 1967. május 30.) magyar író, újságíró. Már a harmincas évektől írt regényeket, színműveket. „Csínom Palkó” című rádiójátékából Farkas Ferenc zenéjével népszerű daljáték, 1973-ban film készült.
A legkedveltebb ifjúsági szerzők közé tartozott. Különösen népszerű volt – és népszerű ma is – a tengerészregény-sorozata, amelynek főhőse Turkovich Daniló kapitány, a tudós természetbúvár, a hajók, tengerek és szelek ismerője és ismertetője.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.